Kedves Olvasó!
Nagy öröm számomra, hogy megoszthatom veled ezt a novellát, mely két idősíkban játszódik: az 1990-es években és a 2000-es évek elején. Fontos tudnod, hogy az alapcselekményben leírt események, jövedelmek és tárgyak árai az akkori időszaknak megfelelően lettek rögzítve.
Azonban az évtizedek múlásával az árak és az értékek jelentős változáson mentek keresztül. Ezért arra szeretnélek kérni, hogy az olvasás során vedd figyelembe ezt a körülményt, és saját magad számára alkalmazd a mai értékekre a leírtakat. Így könnyebben azonosulhatsz a történettel és a karakterekkel, és még mélyebben belevetheted magad a történet világába.
Remélem, hogy élvezni fogod az időutazást ezen novella lapjain, és hogy elmerülhetsz az élményekben, melyeket megosztani szeretnék veled.
Kellemes olvasást kívánok!
A megbeszélt időben megszólalt az utcáról a jól ismert duda. Izgatottan és várakozással telve, indultunk a helybeli iskolához. Az istentiszteletet egy tanteremben tartották.
Bementünk az üzem irodájába. A tulaj már várt. Hellyel kínált és érdeklődéssel hallgatta végig, a bemutatót. Minden lehetséges tudnivalót elmondtam, és vázoltam a szerintem megfelelő védelmi rendszer felépítését.
A zebra túloldalán pirosan világít a lámpa. Emberek tömegei mégis a másik oldal felé tartanak, és onnan is árad a tömeg errefelé.
Egy-két hét múlva munkát kaptam. Gyermekkori barátom, akivel együtt buliztunk fiatalkorunkban, megkeresett és hívott, hogy álljak be a brigádjába.
Apu! Most megyünk ki a föld alól!
Igen Olgika, megsimogatom a fejét, örömmel ránézek, de a gondolataim máshol járnak.
Ez az asszony éppen olyan szomorúan néz, mint az én feleségem néhány hónappal a „nyereményeső” után. Talán az ő férje is valami hasonló hülyeségre adta a fejét?
„Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak! A Népstadion állomás következik.” A géphang recsegve szól. Sikerül mindegyikünknek beszállni az öreg metrószerelvénybe.
