2008. augusztus 8. – egy dátum, amit azóta is a szívünkben hordozunk. Nem azért, mert akkor történt valami látványos. Hanem mert azon a napon csendben elkezdődött valami, ami később az egész életünket új irányba állította.
Nem tudtuk előre, hogy egyszer majd több tízezer emberhez fogunk szólni.
Nem tudtuk, hogy egyszer majd Európa egyik legnagyobb hálózata nő ki a kezeink között.
Nem tudtuk, hogy egyszer majd könyvet írok erről az útról, és 66 és fél évesen bemutatom.
Mi akkor csak egy dolgot tudtunk biztosan:
Változtatni akarunk.
A mi világunk 2008-ban – őszintén, kendőzetlenül
Vali akkor már túl volt sok év ápolói munkán, én pedig buszvezetőként dolgoztam. Nem voltunk vállalkozók. Nem voltunk „üzletemberek”.
Ami viszont volt:
- felelősség a családunk iránt
- mély hit
- egymás iránti kitartó szeretet
- és az a gyakorlatias hozzáállás, amit a mindennapok faragnak ki az emberből
Az életünk rendben volt — de nem volt benne távlat.
Nem volt növekedés.
Nem volt kilátás arra, hogy egyszer majd megmutathatjuk a lányaiknak és az unokáinknak:
Így is lehet élni. Így is lehet remélni. Így is lehet építkezni.
Akkoriban még nem tudtuk, hogy minden nagy történet valahol egy mély, halk felismeréssel indul.
Nálunk ez így történt.
Amikor megérzed, hogy Isten valamit előkészít
Ma már látjuk, hogy a 2008-as döntés nem egyszerűen üzleti döntés volt.
Hanem vezetés.
Egy apró lökés, ami azt mondta:
„Induljatok el. Lesz út előttetek.”
Ez a felismerés teljesen összhangban volt azzal, ahogyan a hitünk szerint élünk.
Nem ugrani kellett — hanem lépni.
És mi léptünk.
Beléptünk egy vállalkozásba, amelyről akkor még semmit nem tudtunk
Amikor 2008 augusztusban csatlakoztunk a DXN-hez, a legtöbben a környezetünkben nem is értették, mit csinálunk.
Néhányan azt gondolták:
- „Majd megunják.”
- „Ez csak egy újabb próbálkozás.”
- „Nem való nektek ez.”
És őszintén? Mi sem értettünk hozzá.
- Nem tudtuk a marketingtervet kívülről.
- Nem ismertük a termékeket mélységében.
- Nem volt sem videónk, sem blogunk, sem online jelenlétünk.
- Akkor még azt sem tudtuk, hogy egyszer majd 78 500 ember lesz a csapatunkban.
Amit viszont tudtunk:
Ha tanulunk, ha kitartunk, ha szeretettel állunk az emberekhez — akkor lesz gyümölcse.
És így lett.
Az első hónapok – útkeresés, hit, tanulás
Vali az első pillanattól kezdve mélyen hitt abban, hogy az egészségtámogatásnak óriási jövője van. Én pedig hittem abban, hogy ha ő hisz, akkor abból jó dolog nő ki.
Az első hónapok így teltek:
- megismertük a termékeket
- tanultunk a cégről
- sokat beszélgettünk emberekkel
- először még csak apró eredmények jöttek
De minden apró eredmény mögött ott volt valami sokkal nagyobb:
A felismerés, hogy ez nem rólunk szól. Ez emberekről szól.
Ahogy Schwartz írja: „a történet nem a hősökről szól, hanem az útjukról.”
Mi is csak az utunkat jártuk — és ezt osztottuk meg másokkal.
A fordulat – amikor megérted, hogy mások sikerében van a te sikered
Ahogy telt az idő, egyre világosabb lett:
Nem mi fogjuk felépíteni ezt az üzletet, hanem azok az emberek, akikhez eljut a történetünk.
Ez a pillanat volt a fordulópont.
Innen kezdve:
- jobban figyeltünk az emberekre
- többet kérdeztünk
- többet tanítottunk
- több időt adtunk
- több szeretetet vittünk bele
Ahogy Cialdini mondja:
„Az emberek nem azt követik, aki legokosabb, hanem akiben leginkább bíznak.”
Mi ezt megértettük.
És ebben kezdtünk növekedni.
A hálózat növekedése – csendes, de biztos
- Nem volt robbanás.
- Nem volt gyors siker.
- Nem volt semmi látványos.
- Csak építkeztünk.
- Évről évre.
- Hétről hétre.
- Beszélgetésről beszélgetésre.
- Így nő egy fa.
- Így épül egy ház.
- Így épül egy életmű.
2008 augusztustól ma, 2026 januárig több mint 79 500 ember csatlakozott a hálózatunkhoz.
Ez a szám önmagában nem a mi érdemünk.
- Ez közösség.
- Ez hit.
- Ez történet.
- Ez megtapasztalás.
És ezért vagyok biztos abban, hogy a könyv, a blog és minden, amit most építünk, nem visszatekintés.
Hanem jövőbe látás.
Mit üzen mindez annak, aki ma indulna el?
Ugyanazt, amit 2008-ban nekünk mondtak:
- Nem kell mindent tudnod.
- Nem kell késznek lenned.
- Nem kell „tökéletes” pillanatot várnod.
- Nem kell az emberek véleményétől félned.
Csak el kell indulnod.
A többit útközben kapod meg.
Pont ahogy mi.