Vércukor szint emelkedés esetén is kell enni

Táplálkozás a kiugró vércukor eredmény után

Még mielőtt tovább folytatnám a Táplálko-ZÓNA módszereinek, az Annától kapott, személyre szabott tanácsok, utasítások, étel listák bemutatását, következzen egy extra rész! A táplálkozás.

Az ételekről, a táplálkozás mikéntjéről fogok néhány szót ejteni

Ezen a ponton áll vagy bukik minden. Minden kísérlet a lefogyásra, az egészséges életmód bevezetésére itt, az evésnél, a táplálkozásnál bukik meg. Mert lefogyni mindenki akar, ha mellette továbbra is megeheti ugyanazt, amit előtte. 

Mindaddig, amíg az ember nem szembesül egy olyan értékkel, mint én, nem érzi problémának az ételei összetételét és mennyiségét. Kellemetlen ugyan a nagy pocak, a fulladásos tüneteket produkáló cipőfűző manőverek és a maratoni távolságnak tűnő 20 méter futás a buszmegállóban álló jármű hátsó peronjáig, de ezek miatt ugyan nem fog a jó magyar lemondani a megszokott lakomáiról.

De miért? Mi hiányzik?

Információ és értelmes alternatíva

Mert érkeznek a hírek mindenféle reform élelmiszerekről és táplálkozásról, de aztán érkeznek a hírek arról is, hogy gyakorlatilag ehetetlen, íztelen méregdrága cuccokról van szó. Olyasmikről, amiket a hozzájuk kapcsolt hangzatos ideológiák kíséretében el lehet adni és lesz is belőle milliárdos biznisz a hívők költéseiből.

Ezek az “ételek” a kolbász, szalonna, fehér kenyér, marhalábszárpörkölt-nokedlivel, pacalpörkölt, rántott csirke, somlói galuska mögül szemlélve nagyon nem jelentenek alternatívát a fogyni akaró embereknek. Akkor inkább kövér maradok, de én olyat nem eszek. Slussz!

De jönnek a kijózanító számok:

18,2 – 14,5

Ahogy az első részben már olvashattad, azonnal kihagytam a kenyeret és minden péksüteményt és más sütiket, tortákat. A kávémba is édesítő került a cukor helyett.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog mondani Anna, mik lesznek az általa javasolt ételek.

Meglepődtem

Csupa emberi étel, néhány összetevő helyett más javaslat és néhány alapanyag teljes kivonása mellett igazán fincsi kaják sorakoznak a listán. A legjobb, hogy nem csak úgy, hanem részletesen elmagyarázva, hogy ezt miért ne, azt miért helyette és amazt miért csak néha. Mindez szorosan mellétéve a laborlelet mellé. Mert a kiugró cukorszinten felül van azért ott több olyan érték, ami nem kritikus ugyan, de arra utal, hogy nincsen minden rendben. És Anna ezekről az értékekről elmondta, hogy mi is okozza és miért kell ezeket mindenképpen visszaterelni a megfelelő tartományba.

Vércukor ide, vércukor oda, a dekázás nekem nem jön be.Így azért már minden egészen másként kezd hangozni, de azért egy nagyon fontos kérdésem még maradt, ami döntő volt. Mekkora adagokat szabad enni, mert ilyen adat nem volt a javaslatban. Nem szerepelt benne, hogy melyik alapanyagból hány grammot kell használni. Pedig az egészségtudatos emberek konyhájának elengedhetetlen berendezési tárgya a milligrammokat is mérni képes, digitális mérleg. A főzés pedig inkább valami laborkísérletre hasonlít, mint gasztronómiára.

Engem, évtizedek óta száz kilónál súlyosabb embert frusztrál egy olyan tányér, ami nincsen tele. Alapból rossz hangulatban kezdek neki az evésnek. Na jó! Az rendben van, ha egy extra étteremben szinte üres tányért tesznek elém. Ott ez a szokás, cserébe legalább jó sokat fizethetek az ebédért, mielőtt valami utcai hamburger árusnál jól is laknék. 

Anna azt mondta nekem, hogy azokból az ételekből, amit engedélyezett számomra, bátran rakjam teli a tányéromat. Ügyeljek az arányokra és legyenek mindig túlsúlyban a zöldségek, saláták. Ha már jóllaktam, bátran hagyjam a tányéron, ami megmaradt, majd megehetem később.

OK!

De mikor laktam jól? Amit a tányérra teszek, azt én mind meg tudom enni. Amúgy is azt tanították, hogy nem illik a tányéron hagyni az ételből, amit az ember kivett magának.

Ezt felejtsd el bátran – mondta Anna és még azt, hogy figyeljem meg, az étkezés során jön egy pillanat, amikor az ember önkéntelenül felsóhajt. Ilyenkor ugyanis már pont eleget evett, de ezzel a sóhajjal készít még egy kis helyet a tányérján levő ételnek, mert ugye azt illik megenni.

És tényleg! Megszámlálhatatlan esetre emlékszem, amikor már tudtam, hogy nem igazán fér belém, de azért legyűrtem a kaját.

Számomra minden rendben az új étrenddel. Jól megrakom a tányéromat és otthagyom a felesleget. Abban bízom, hogy majd eljön a pillanat, amikor már kisebb adagoknak is hasonlóan jókedvvel tudok nekiállni, mint most a teli tányérnak.

És, hogy miket eszek manapság? Íme néhány fotó. Felhívom a figyelmet a saját fejlesztésű köleskenyérre. Szenzációsan jóízű és egészséges.

««« 3. RÉSZ
5. RÉSZ »»»