Magyar DXN-esek a DXN Farmon

Tessék vigyázni! Az ajtók záródnak! Harmadik rész

Kezdődik a harmadik rész

Kicsit elkalandoztam, de most elmagyarázom, hogy hogyan függ mindez össze azokkal a tanulmányokkal, amiket 2008. végén, Malajziában végeztünk. Azt mondhatod, mindegy, hogy 197.000, 600.000, vagy 1.000.000 Ft a havi jövedelem, azért meg kell dolgozni minden hónapban, és aztán be kell osztani. Mondtam már az előbb, hogy gyorsan iratkozz be az MLM iskolába! A buszvezetőnek valóban minden hónapban le kell dolgoznia a műszakjait, hogy kifizessék.

De mi is a munkája a hálózatépítőnek? Menjünk egy kicsit még távolabb! Mi is az a hálózat, amit építünk?

„Alapvető fogyasztási cikkeket tartósan fogyasztó emberek, egyre növekvő csoportja, akik az alapvető fogyasztási cikkek forgalmából származó bónuszokból, nagy értékű, tartós fogyasztási cikkeket vásárolnak.”

A mi feladatunk tehát alapvetően, a DXN termékeinek bemutatása, a fogyasztás során  megszerzett tapasztalatok ismertetése az érdeklődőkkel. Aki pedig szintén szeretné kipróbálni, neki segítünk hozzájutni a termékekhez. Ebben a folyamatban hamar eljut az új törzsvásárló arra a szintre, amikor a termékek ismételt megvásárlásában már nem igényli a segítségünket. Mikor elfogy otthon a DXN kávé, a Ganoderma kapszula, a szappan, a fogkrém, akkor szépen leül a számítógépe elé, megrendeli, amire szüksége van, másnap viszi neki a futár. Miért is fizet minket a DXN?

Már tisztáztuk korábban. A megvalósult forgalom után. Megvalósul a forgalom a közreműködésünk nélkül is? Egy idő után mindenképpen. Így már érthető? Akik akkora hálózatot vezetnek, ami milliós bónuszokat tesz a zsebükbe, olyan törzsvásárlók ezreit tudhatják a csapatukban, akik önállóan ellátják magukat termékekkel.

Ahhoz viszont, hogy ez megvalósuljon és, hogy ez jól átlátható, megérthető legyen, szükséges ennek a szakmának az alapjait elsajátítani.

Csak egyetlen kis megjegyzést engedj meg! Amikor először próbáltam fejben összerakni az MLM-et, akkor úgy számoltam pont, mint minden ember, aki csak úgy a partvonal mellől, amolyan bekiabálósan alkot véleményt.

Ha ahhoz, hogy egy embernek milliós keresete legyen a hálózatból, szüksége van tízezer tagra, akkor Magyarországon, ha a teljes népesség csatlakozik, összesen ezer ember lehet sikeres. Megértem, ha ezt mondod, én is így gondoltam. Viszont miután elkezdtem tanulni az MLM-et és részt vettem sok képzésen, köztük az Alor Setari különleges képzésen, megismertem a tényeket, és ma már tudom, hogy rosszul gondolkodtam az elején. Ugyanis a mi 25.000 fős hálózatunk része Kócsó Laci és Anikó 75.000 fős csapatának. És a mi csapatunk forgalmából nem csak mi kapunk bónuszt, hanem Laci is. És a mi csapatunk forgalmából nem csak mi kapunk bónuszt, hanem minden ember a csapatunkban, akihez bármekkora forgalom köthető, és jogosult a bónuszra. Ezért hívják ezt MLM-nek, többszintű ér- tékesítésnek. Sőt! A nemzetközi profit osztalék nevű bónusznak köszönhetően, a gyémánt szintű DXN hálózatépítők a globális DXN forgalomból is részesülnek. Így a mi forgalmunkból bónusz jár a mexikói gyémántoknak, és mi is kapunk az ő és a föld valamennyi gyémántjának forgalmából.

A fentieket figyelembe véve, attól nem kell tartanod, hogy elfogynának a lehetőségeid. A statisztikák szerint a felnőtt emberek 83 százaléka rendszeresen fogyaszt kávét.

Az Európában élő 800 millió emberből, ezek szerint, 400 millió körüli a létszáma a célpiacunknak. Az a hetvenezer fő, aki már DXN kávét fogyaszt százalékban ki sem fejezhető.

A valódi MLM sikerhez tehát muszáj tanulni. Meg kell tanulni a szakmát. De hát ez nem csak az MLM-ben van így! Minden szakmát meg kell tanulni, mielőtt az ember pénzt kereshet vele. Itt van az én régi szakmám, a buszvezetés. Te szeretnél felülni egy olyan buszra, aminek a vezetője, soha nem járt tanfolyamra, nem tanították meg neki a járat útvonalát, hanem csak úgy ébredt reggel, hogy mostantól buszsofőr lesz? Besétált egy telephelyre, beült egy buszba és valahogyan eljutott a végállomásra. Tudtad, hogy buszvezető csak az lehet, aki betöltött egy életkort, van már gyakorlata, legalább két év, nagyobb járműveken, végigjárja a tanfolyamot, levizsgázik, szolgáltatói vizsgát tesz, megismeri a járatok útvonalát, azokból is levizsgázik, aztán a terepen is megtanulja, egy gyakorlott pilóta mellett? Ezen felül, orvosilag is alkalmas, van pályaalkalmassági vizsgája, és rendelkezik a munkavégzéshez szükséges igazolványokkal, igazolásokkal, engedélyekkel. Mindezt megszerezni eltart néhány hónapig. Ráadásul ennek az egésznek az összes költségét vállalnia kell, ami ma már félmillió forint körül mozog. Senki nem lepődik meg ezen, mégis azok az emberek, akik elvárják a különféle szakmák képviselőitől a megfelelő képesítést, megütköznek azon, hogy az MLM szakma hatékony végzéséhez tanulni kell.

Bajban lettünk volna, ha akkor ott, Alor Setarban nem képeznek ki minket a DXN jutalékrendszeréből. Rendszeresen keresnek a csapatunk hálózatépítői, és tesznek fel marketing tervet érintő kérdéseket. Nem tudnánk válaszolni, ha akkor nem veszünk részt azon a kurzuson. Valamint nem tudnánk ma a vezetőinket megfelelően kiképezni, megtanítani. Hiszen a gyorsan növekvő csapataikban már nekik kell a feltett kérdésekre válaszolni, majd kiképezni a következő vezetői generációt.

És a képzésünknek még nem volt vége. Sőt! Ma már itt azt kell írnom, hogy a képzésünknek még most sincsen vége, hajlok arra, hogy azt mondjam, a képzésünknek soha nem lesz vége. Nincsen ezzel semmi gondom, sőt élvezem, mert tudom, minél képzettebbé válok, annál magasabb üzleti szint birtoklására válok alkalmassá. A magasabb üzleti szintek pedig magasabb bónuszokkal járnak. A magasabb bónuszokon pedig több és értékesebb dologgal rendezhetem be az életünket. A saját életünkkel kapcsolatos anyagi céljaink azokról a tartós fogyasztási cikkekről szólnak, amiket az alapvető fogyasztási cikkek emelkedő forgalmából származó bónuszainkon tudunk magunknak megvásárolni. Ma már tudom, hogy a céljainkhoz csak ezen a módon tudunk eljutni.

A következő leckét a DXN Farmján kaptuk, az őserdő közepén. Vendéglátóink másnap reggel értünk jöttek, kivittek minket a városon kívül, a dzsungelben található farmra. Maga a létesítmény igazgatója fogadott és egész nap velünk maradt, mindent elmagyarázott, megmutatott.

Láttuk a spirulina termesztésére berendezett hatalmas medencéket és nem csak láttuk, hanem el is magyarázták, honnan származik a víz, amiben az algák tenyésznek. A farm területén található kristálytiszta vizet adó kutakból nyerik a vizet, és mivel a spirulina tengeri alga, ezért, abból állítják elő a mesterséges tengervizet. Jó, hogy ezt így csinálják, mert az alga egyik fő tulajdonsága, hogy a környezetéből kivonja a nehézfémeket. Ha tehát tiszta vízben növekszik, akkor nincsen mit kivonnia a környezetéből, így ezt a képességét száz százalékban akkor tudja kifejteni, amikor már lenyelte egy termékfogyasztó. Az embereknek pedig komoly szükségük van arra, hogy valamilyen hatékony eszközt találjanak a sok szennyezett étellel, környezeti ártalmak során a szervezetükbe jutott mérgek, nehézfémek kivezetésére. Persze ez csak egy a spirulina sok jó tulajdonsága közül, hiszen például nem hiába hívják zöld vérnek. Az emberi szervezet a spirulinából, ugyanis nagyon könnyen állít elő friss vért. Teljes értékű tápláléknak is tartják. Dr. Lim, a DXN elnöke például azt mondja, ha az embernek csupán spirulinája és tiszta vize lenne, bármeddig élhetne ezek segítségével. Nem halna éhen. Megtudtuk azt is, hogy négy pici spirulina tabletta, egy kiló friss, egészséges zöldség tápértékét tartalmazza.

Hogy minél jobb hatékonysággal folyjon a termelés, az a gépsor, ami a vízből a már megfelelő nagyságúra nőtt algákat kivá- lasztja, a termesztő medencék partján épült. Kaptunk kóstolót is, a friss algából. Az elnök úrnak biztosan igaza van a túlélés tekintetében, de azért jobb, hogy nekünk, magyar embereknek van marhalábszár pörköltünk és rántott csirkénk, a spirulinát pedig megkapjuk tablettákba préselve, így aztán egy korty vízzel, egy másodperc alatt le lehet nyelni.

Miközben a medencéktől a ganoderma ültetvény felé sétáltunk, egy kis ligetben érdekes fákat vettünk észre.

Itt is megálltunk kicsit és házigazdánk bemutatta nekünk a nonit. Nem csak a fát, hanem magát a gyümölcsöt is megismertük, mert a fák tele voltak terméssel. Ez csak egy pici, bemutató ültetvény, a farmra látogatók tájékoztatása céljából, de a gyárból kikerülő Noni sűrítmény előállításához ennél sokkal nagyobb mennyiségre van szükség. A termelés ellátásához szükséges gyümölcsöket egy távolabbi, nagy kiterjedésű ültetvény biztosítja. A noniról már hallottam korábban is. Részt is vettem egy tájékoztatón, ahová egy interneten megismert, szegedi üzletember hívott meg. Ez még évekkel a DXN megérkezése előtt történt. Nagyon sok jót hallottam ott, és több ember is beszélt, akik halálos betegségekből gyógyultak meg, állításuk szerint, a noninak köszönhetően. Akkor nagy üvegekben láttam, egy sötét, majdnem fekete sűrítményt, itt most a zöld, kicsit rücskös bőrű gyümölcsökkel ismerkedtem meg. A csapatból másoknak is volt már információjuk, sőt valaki már kóstolta is, és emlékei szerint nagyon rossz az íze. A gyárigazgató ezt nem cáfolta, sőt azonnal volt módja elmondani, hogy a DXN, az élvezetesebb fogyasztás érdekében a nonit a rozelle gyümölcs levével vegyíti és így már egészen elfogadható az íze, és még jobb a hatása. A DXN-es tanfolyamunkon, amin ma is diákok vagyunk, a mellett, hogy már vannak nekünk is tanulóink, az egyik legfontosabb tétel, a saját terméktapasztalat. A noni gyümölcsből készült itallal kapcsolatban már nekünk is van. Tényleg jó az íze!

A noni cserjéktől még egészen hosszú út vezetett, gyárcsarnokok és hatalmas raktárépületek mellett a ganoderma ültetvény felé. Ahogy haladtunk, megnézhettük a több száz kerékpár és moped fedett parkolóját, ahol a munkások járművei várták gazdáikat. Menet közben több kamion, és modern teherautó, traktorok és targoncák haladtak el mellettünk. A vezetők pedig, mintha ez is a munkakörükhöz tartozna, széles mosollyal az arcukon integettek nekünk, és számunkra érthetetlen üdvözleteket kiabálva, vidáman mentek tovább.

Végre odaértünk egy kapuhoz, amin ganoderma felirat várt minket. Beléptünk, de még mindig, olyan száz méteres, sűrű növényzettel szegélyezett úton haladtunk a fák között álló épületek felé. A kis erdősávban különleges építményt pillantottunk meg. Amolyan pagodaféle, padokkal asztallal, kis híd vezetett rá az út menti árkon keresztül. Benne néhány munkás ült és beszélgettek, nyilván éppen a pihenőjüket töltötték. Aztán végre odaértünk. Mi azt gondoltuk, hogy most mindjárt a szép, vörös bőrű gombákat fogjuk látni, helyette, egyelőre be kellett érnünk fűrészporral. Vagyis valami fűrészpor szerű anyaggal, ami egy félig nyitott szín alatt állt nagy kupacban. Hamar rájöttünk, hogy ismét vendéglátóink logikáját kell elfogadnunk, amit az előző napi bónuszmagyarázat során megismertünk. Beláttuk, jobban járunk, ha úgy történnek a dolgok, ahogyan azt ők eltervezték. A fűrészporszerű anyag ugyanis táptalaj. Az a közeg, ami a ganoderma gomba termesztéséhez a legjobb. Aki szeretné a pontos összetételét megismerni, utazzon el és kérdezze meg ott a szakembereket. Én arra emlékszem, hogy volt abban többek között fakéreg és a rizs valamilyen alkotórésze, a ganoderma olyan részei, amik nem kerülnek később feldolgozásra. Ránézésre rózsaszínű, por állagú anyag.

DXN Ganoderma FarmA táptalajdomb mögött homlokrakó állt, előtte pedig egy érdekes gépezet. A tetején egy óriási tölcsér, ami akkor színültig volt töltve, nyilván erre a célra használták az éppen csendesen pihenő kanalas traktort.

A gép mellett asszonyok dolgoztak. Az egymás után megtelő kis műanyag zsákocskákat vették el az automata gépről, és egy műanyag kupakkal zárták le ügyes mozdulatokkal. A lezárt tasakok kis kocsikra kerültek, és szépen gyűltek. Odébb ilyen megrakott kocsikból már parkolt néhány. A tájékoztatóból megtudtuk, hogy, amint összegyűlik a kellő mennyiség, a gép háta mögött álló hatalmas autoklávba fogják betolni ezeket, majd egy időn át magas hőmérsékletnek vetik alá a táptalajt. Ezzel csírátlanítják, és minden lehetséges kártevőt megölnek az értékes anyagban.

A következő fázist nem láthattuk, mert abba a laboratóriumba, ahol a spórákat a sterilizált zsákokba teszik, a komoly minőségbiztosítási és higiéniai szabályok szerint csak a beosztott, megfelelő felszereléssel rendelkező szakembereknek szabad bemenni.

Az első magyar delegáció a DXN Ganoderma FarmonEzután viszont elérkezett a várva várt pillanat, és személyesen találkoztunk a ganoderma gombákkal. Van a DXN farmon egy bemutató tenyészet, amit direkt arra tartanak fenn, hogy a látogatók megnézhessék. Szép, egyforma nagyságú gombák ezrei néztek velünk szembe, ahogyan az ajtó kinyílt. Az állandó párásításra szolgáló, automata vízpermetező rendszert kikapcsolták arra az időre, míg bementünk. Szerintem feleslegesen, hiszen addigra egyetlen száraz ruhadarabunk sem volt. Az átlaghőmérséklet, még árnyékban is, jócskán meghaladta a harminc fokot. Rengeteg információt kaptunk a gombákról, a felfüggesztett termesztési módszerről, a szükséges páratartalomról, az érési időről. Az a jó, hogy nem kell ezeket itt leírnom, mert DXN-es weboldalakon, írott anyagokban ezt mind el lehet érni, ráadásul nem tilos személyesen meghallgatni, ott a farmon, egy ilyen tájékoztatót.

Végre a kezembe vehettemA ganodermákat megfoghattuk, kézbe vehettük, fotókat készíthettünk velük, róluk, együtt a gyárigazgatóval. Valószínűleg ott kell lenni ahhoz, hogy az ember így gondolja, de az akkor, ott, nekünk óriási élményt adott. A néhány ezer ganoderma gomba mellett, amit szemügyre is vehettünk, a farmon 2.000.000 gombát gondoztak a szakértő kezek. Túravezetőnk elmondása szerint a farm és a gyár maximális kapacitásának összesen egyharmadát használták. Ebből én azt a következtetést vontam le, forgalomnövekedésre készülnek.

És még nem ért véget a szakmai gyakorlatunk. Bemehettünk a gyárba is. Amint beléptünk az ajtón, máris megvendégeltek. Az előtérben, a fal tele van fotókkal, a maláj királyról, a királyi családról, Dr. Limről, és kitüntetésekkel, diplomákkal, minőségi tanúsítványokkal. Kedves hölgyek ganoderma kapszulákkal kínáltak, amit hálásan el is fogadtunk, hiszen mindeddig nem sikerült a DXN termékeinek nagy részét közelről látnunk, fogyasztanunk meg még kevésbé. Miután jól megnéztük a kis papírkúpban átadott, kiporciózott kóstolót, és friss tiszta vízzel lenyeltük, elindulhattunk az üzemet bemutató sétára.

Az üzem területére természetesen nem léphettünk be, hiszen ez egy gyógyszergyár. A látogatóknak létrehozott üvegfolyosóról mindent jól láttunk. Csupa rozsdamentes acélból készült, csillogó, tiszta gép, gyártósorok, csővezeték, futószalagok. A dolgozók hófehér ruhákban, arcuk előtt olyan maszk, mint, amit az orvosok hordanak, fejükön fehér sapka. Minden gépen ott díszeleg a DXN logója. Minden folyamatot számítógép irányít. Nagyon modern üzem.

Az egyik kisebb teremben egy gép spirulina tablettákat gyárt, odébb egy másikban tea filtereket ont magából egy automata. A következő ablakon át cordyceps kapszulákat látunk egy rozs- damentes tartóedénybe potyogni.

A gépeket kezelő emberek, bár arcuk nagy része el van takarva, mégis láthatóan, kedvesen mosolyognak, integetnek, és csak fel kell emelni a kamerát, szívesen pózolnak a munkaeszközük mellett. Látszik, sőt átjön maga az érzés is az üvegen, hogy büszkék a munkájukra. Büszkék, hogy a világ legnagyobb ganoderma termesztője, a DXN gyárában dolgozhatnak.

Aztán végre meglátjuk a kedvencünket is, hiszen mi eddig csak DXN kávét ismertünk a DXN termékei közül, és íme, egy nagy teremben, egymás mellett álló gépeken, három az egyben kávét töltenek tasakokba. Nem is csekély mennyiséget. Egy napon 450.000 tasak kávét gyártanak. Kicsit később, már a főépület felé sétálva, a szomszédos üzem ablakain keresztűl, futószalagokon sötét folyadékkal telt, kis üvegek haladnak a következő munkafázis felé. A korábban megcsodált noni gyümölcs így néz ki fogyasztható formában. Elhaladtunk még a csomagoló üzem mellett is, ahol már egyszerű munkásruhába öltözött nők és férfiak csomagolják a készterméket. Itt is feltűnő a rend és a tisztaság, valamint általános a jókedv a mosoly, az integetés, az üdvözlés.

Az első magyar delegáció a DXN Farm főépülete előttA DXN Farm főépülete nagyon impozáns, modern építmény. Az alsó szinten, az irodák mellett egy hatalmas teremben áll a recepció.

A terem falaiba megvilágított, kiállító vitrineket építettek, melyekben a DXN minden termékét megcsodálhatjuk. Nem gondoltuk, hogy ennyi van. A falakon itt is képek. A királyi család fényképeit ahova csak lehet, kiteszik, ahogy látjuk és halljuk, nagyon szeretik őket.

Még engedélyt kaptunk, hogy a második szinten kimenjünk, az elnöki iroda melletti teraszra néhány fotót készíteni. Aztán indulnunk kellett, mert a városban, az irodában további egyeztetésre várták Lacit és Istvánt.

„Kell új tudás”

A DXN Farm főépületének teraszánEz is bekerült a felsorolásunkba, amit korábban közösen összehoztunk. Itt két nap alatt több, használható ismeretet, tudást szereztem, mint korábban egy egész iskolaévben. És nincsen vége a tanulóidőnek, később szót ejtek róla, hiszen még sok leckét kaptunk ottlétünk alatt.

Azt is írtuk, hogy “kellenek termékek”.

Az előző bekezdésekben igyekeztem árnyalni, hogy vannak jó és hasznos termékek.

„Kellenek információk, ismeretek”.

Jócskán kaptunk ezekből is. Hamarosan elmondom, hogy mindez miként eredményezhette azt, hogy Európa második legnagyobb létszámú és forgalmú DXN hálózata alattunk található.

De haladjunk sorjában!

Délután pihentünk, Laciék pedig tárgyaltak. Estefelé megérkeztek és nem voltak túl jókedvűek. Vacsora közben elmondták, hogy azok a kondíciók, amiket a malájok ajánlanak, nem elfogadhatók az ő részükről. Üzletileg kockázatos lenne, felelős embereknek nem szabad így belevágni. Laci azt mondta, amennyiben nem változtatnak számunkra pozitívan az ajánlatukon, akkor ennyi volt a DXN. Megnézzük még Kuala Lumpurt, ha már itt vagyunk, aztán kitaláljuk, mivel töltjük el a fenn maradó időt. Én ezt a változatot nem voltam hajlandó elfogadni, bár azon felül, hogy rosszkedvű lettem, és háborogtam magamban nem sok mindent tehettem. Azért abban bíztam, hogy talán csak valami félreértésről lehet szó. Nem volt túl vidám az esténk, sokat beszélgettünk, de nyilván nem tudtunk semmit sem tenni. Másnap délelőtt egy taxival hárman, Kócsó Laci, Simon Zoli és én, kimentünk a DXN Farmra. Előző napon meghallottuk, hogy lesz ott egy családi nap, több ezer, főként nepáli DXN hálózatépítő részvételével. Az előző esti hírek ellenére kíváncsiak voltunk, látni akartuk.

Egy egészen más kép fogadott minket, mint egy nappal korábban. A gyógyszergyár, és a főkapu közötti, nagy, szabad teret, fehér sátortetők töltötték be, árnyékot adva a több, mint kétezer résztvevőnek. A sátrakat tartó vasakra erős ventilátorokat szereltek, melyek folyamatosan terelték a trópusi hőséget hordozó levegőt. Ezzel egészen elviselhetővé tették a tömeg számára a rendezvény perceit. Amikor odaértünk, éppen Dr. Lim, a DXN elnöke beszélt. Mi nyugodtan szemlélődtünk a hátsó sorok mögött, onnan figyelve a történéseket. Alig telt el pár perc, megjelent mellettünk Sofia, akivel, két nappal korábban, a marketing igazgató vacsoráján ismerkedtünk meg. Visszautasítást nem tűrve hívott magával minket előre. A második sorban biztosítottak helyet, így a legnagyobb vezetők közé ülhettünk. Pont az elnök úr beszédének a végére értünk oda, de abban a pár percben, attól függetlenül, hogy nem értettem, amit mondott, megszerettem a stílusát. Egy olyan embert láttam, aki tudja hová megy, érdemes vele tartani. Jól látszott, tiszteli és szereti azokat az embereket, akikhez beszél. Szinte kézzelfoghatóan érezhető volt az a szeretet és tisztelet is, ami a hallgatóság felől áradt a szónok felé. Ebben nem volt semmi kimódolt, olyan valószínűtlenül őszinte légkör uralkodott. Máris egy okkal többel rendelkeztem, hogy imádkozzak Laci és István tárgyalásai sikeréért.

Dr. Lim elköszönt és el is ment, ezek után rögtön egy ismerős arc jelent meg a pulpituson. Néhány nappal korábban, sofőr szerepben ismerhettem meg Asist, akiről akkorra már kiderült, hogy a DXN egyik csúcsvezetője. Nem mondott hosszú beszédet, inkább csak jó étvágyat kívánt a résztvevőknek az ebédhez. Aztán rögtön hozzánk jött, és ismerősökként üdvözölt minket. Kezdett felborulni bennem egy csomó dolog, ami évtizedek alatt normává vált. Elég fura és nehezen kezelhető érzések kavarogtak bennem. Nem tudtam mit kezdeni velük egymagam, mindenképpen kellet hozzá egy olyan nagyszerű barát, mint Laci. Állandóan szemmel tartott, minden lehetséges módon biztatott, terelgetett. A mozdulataival, a gesztusaival, a humorával és elsősorban a vezetésével vitt magával, és megkönnyítette ezeket a pillanatokat. Hiszen mit is hoztam magammal otthonról? Évtizedes tapasztalatokat, amik arra intettek, hogy egyszerű emberként, egyszerű melósként a legjobb, ha a “főnökök” jelenlétében csendben maradok, „illedelmesen” a háttérbe húzódok, sőt, ha tudok, jól teszem, ha gyorsan lelépek. Itt pedig, egy világcég legmagasabb szintű vezetői fontosnak tartanak üdvözölni engem, a buszvezetőt. Megszorítják a kezemet, mosolyogva érdeklődnek a hogylétünk felől. Itallal, étellel kínálnak, kávét hoznak, és minden kívánságunkat lesik.

Nesze neked buszvezető! Kezeld ezt a helyzetet! Helyezd el magadat a képben! Laci bátorítása nélkül nem ment volna. Kérdezték, mivel jöttünk ki a városból. Mikor megtudták, nagyon mérgesek lettek.

  • Mi az, hogy taxival?
  • És hol van Mr. Lim? (Ő nem az elnök úr, csak névrokon, az egyik menedzser a cégnél.)
  • Mi azt nem tudjuk, nyilván az irodájában gyűjti az adatokat a délutáni tárgyaláshoz – válaszoltuk.
  • De, hát ilyen nincsen, hogy a vendégeik taxival járnak! Azonnal telefonáltak – Mr. Lim rögtön üljön kocsiba, és jöjjön ki a farmra.

De jó lett volna, ha a főnököm láthatja mindezt, akinek csak egy voltam a sok melós közül, akinek a jelenlétében hallgass volt a nevünk.

Egyik új helyzet után jött a másik. A sok ember figyelmét nem kerülte el, hogy mi ott voltunk. Főleg, miután bemutattak a legmagasabb szintű maláj hálózat építőknek, a Kow házaspárnak, akik azonnal közös fotót csináltattak velünk. Nem volt elég a bajom, angol tudás nélkül, az előbb részletezett előéletem birtokában, valahogyan benne maradni ebben a társaságban, máris jött a következő kihívás. Halkan azért megjegyzem, belül nagyon tetszett a helyzet. Ettől a pillanattól, nagyjából két órán át, semmi mást nem csináltunk, mint mosolygó ázsiai férfiak és nők mellett álltunk és ezrével készítették velünk a közös fotókat. Én magam nem sokat tudok ebből megmutatni, mert bár nálam volt a kamera, esélyem sem volt használni, hiszen mindenki minket fotózott. Törtük a fejünket, mitől lettünk annyira népszerűek ebben a körben. A megjelenésünk biztosan feltűnő volt, hiszen ott az átlagmagasság messze elmarad a miénktől. Mi hárman még itthon is kimagaslunk az átlag közül. Ehhez társult még a karcsúnak nem éppen mondható formánk. Akkor Laci volt a legsportosabb, 135 kilómmal én következtem, és Zoli vitte a prímet, a nálam is nagyobb súlyával. Tehát megjelent három ekkora, fehér bőrű ember és ezt lehetetlen ott eltitkolni, mondhatnám, esélyünk sem maradt az elvegyülésre.

De ez játszott vajon akkora szerepet? Vagy inkább a megérkezésünk, amikor a vezetők

látványosan velünk kezdtek foglalkozni? Esetleg a Koronás üzletépítőkkel készült közös fotók emeltek fel minket a szemükben? Bárhogy történt is, óriási élményt nyújtott. Ennyi mosolyt, ennyi jókedvű, pozitív, mégis nagyon egyszerű embert én eddig ritkán láttam egy időben együtt. Teljesen átjött, hogy nagyon szeretik az életet, nagyon szeretik egymást, nagyon szeretik azt a céget, a DXN-t, aki adott számukra egy lehetőséget a kitörésre. Félreérthetetlen volt, hogy ismeretlenül ugyan, de minket is szerettek. Még egy mondattal meg akartam erősíteni ezt a felemelő érzést, de rájöttem, csak szánalmas kísérletet tennék arra, hogy valami olyat magyarázzak el, amit lehetetlen így átadni. De jó hírem van! Hét év alatt, már számtalan alkalommal találkoztunk a világ sok helyén DXN családtagokkal, és mindig ugyanezt kaptuk. Előbb-utóbb te is, személyesen fogod átélni.

Már szóltam arról, hogy a sikeres hálózatépítés egyik, ha nem a legfontosabb eleme a saját, pozitív terméktapasztalat. Amikor erről beszélünk, sokan azt kérdezik, hogyan lehetne azonnal terméktapasztalata, mikor még éppen csak csatlakozott. Az emberek valamiért azt gondolják az MLM-ről, hogy belépnek, és a következő héten elkezdenek sok pénzt keresni. Ebbe az elképzelésbe sehogy sem fér bele a saját pozitív tapasztalat megszerzése. Pedig nem fog másként menni. Mi itt a farmon előző napon is kaptunk kóstolót, és a családi napon is megkínáltak a legújabb kávéval. Csodálatos ízű arabica kávé, cordyceps kivonattal. Ezt azért mondom el, mert mi már hónapokkal azelőtt, hogy egyáltalán elindulhatott hivatalosan a DXN üzlet, gyűjtöttük a tapasztalatokat. Az első tapasztalat nyilván ennyi. A megkóstolt kávékülönlegesség finom. Ez az első lépés, innen már tovább lehet lépni egy tartós fogyasztás felé, ami viszont hozza a további tapasztalatokat. Aztán a jó tapasztalatok termik meg az elkötelezett fogyasztókat, akiknek a fogyasztásából már lesz forgalom, a forgalomból pedig a kezdeti bónuszok. A következő lépés, amikor a tapasztalatok elindulnak a kapcsolatrendszerben, újabb és újabb érdeklődőt, kóstolót, fogyasztót generálva. Ekkor már lehet hálózatépítésről beszélni, de az igazán komoly pénzekről, amiket a megtévesztett, az MLM-ről semmit nem tudó emberek már az első héten akarnak, még ekkor sem. Az még egy kicsit odébb van.

A rövid kitérő után folytatom a családi nap délutánjával. Mr. Lim megérkezett az autóval értünk. A fiatalember nagyon nyú- zottan nézett ki. Mint aki napok óta nem aludt, és mint később kiderült, ez tényleg így is volt. A kocsiban a város felé sikerült kiszednünk belőle, mitől ennyire fáradt. Kiderült, miután előző este István és Laci eljöttek az irodából, azzal, hogy az általuk kínált feltételeket nem tudják elfogadni, a menedzserek nem aludni mentek, hanem elölről kezdtek mindent, és egész éjjel számoltak. Mi akkor még nem teljesen értettük, mi okoz nekik gondot. Aztán kiderült, hogy a számukra új információkat, melyek a magyar viszonyokkal voltak összefüggésbe nem tudták helyesen értelmezni. Nem irigyeltem őket. Azért az nem volt baj, hogy István, gyakorlott, tapasztalt, magyar viszonyokhoz edződött szenzorai jeleztek tegnap, és Lacival közösen feladták a leckét a tárgyaló partnereknek. Ez az összehangolt, körültekintő együttműködés lett az alapja a hetedik éve kiválóan működő európai DXN piacnak. Ez a két férfi akkor nem csupán a saját érdekeit, hanem olyan emberek érdekeit nézte előre, évtizedekre, akik akkor még nem is tudtak a DXN létezéséről.

Mikor ők ismét az irodába mentek, mi az egyik szobában latolgattuk az esélyeket. Mi lesz, ha mégsem tudnak megegyezni? Mit mondunk otthon az embereknek?

Aztán oda lyukadtunk ki, hogy ez lehetetlen. Az a vállalat, amelyik olyan profi, ahogy azt eddig tapasztaltuk, az a filozófia, ami embereket gyűjt egy nagy családba és mi már a részesei lehettünk ennek délelőtt, találni fog megoldást. Sikeres lesz az utunk minden tekintetben. Nem lehet másként! Aztán megjöttek a barátaink, és az ábrázatuk egészen más volt, mint egy nappal korábban. Minek részletezni, hiszen úgyis tudod már, mert a tárgyalásaik eredménye nélkül, most nem ezt a történetet írnám. Sikerült! A két fél megegyezett, és ma elmondhatom, hogy ha személyesen nem is vettem részt, mégiscsak ott voltam, amikor a DXN üzlet hivatalos, európai startjáról, az első hivatalos megállapodás megszületett. De még mindig nagyon messze voltunk a valódi indulás napjától.