Tessék vigyázni! Az ajtók záródnak! Első rész

Tessék vigyázni! Az ajtók záródnak! – Bevezető és az első rész

Tessék vigyázni! Az ajtók záródnak!


Specht József2008 nyarának végén meghívást kaptam egy szűk körű megbeszélésre, amin Kócsó Laci a terveit osztotta meg a résztvevőkkel.

Akkor hallottam először a DXN nevet

Az események innentől felgyorsultak

Nagy reményekkel kezdtünk bele egy nagyon távoli, Malajziában működő világcég európai megjelenésének előkészítésébe.

Nagyon hamar egy repülőn találtam magamat, ami Malajziába repített.

A DXN elnökének meghívására, és az ő költségén, megnézhettem a DXN hazáját, a DXN Ganoderma farmját, ami az első és a legnagyobb a világon.

Könyvünkben ezt az időszakot mutatjuk be

Öten írtuk


A Specht Család: Sári, Tami, Olgi, Vali, Józsi

A fő történet mellett, elolvashatod három lányunk, Olga, Tamara és Sára visszaemlékezését is. A történetre pedig Vali saját emlékei teszik fel a koronát.

A könyv nyomtatott változatban is megjelent. Az elkészült példányok nagy részét gyorsan elkapkodták. Még vannak a birtokunkban nyomtatott könyvek, de ezeket már nem árusítjuk, más célunk van velük.

Úgy döntöttünk, hogy egy online változatban, bárki számára teljesen ingyen elérhetővé tesszük.

Lentebb máris az első részt olvashatod

Bevezető

Kedves Olvasó!

A finisében járunk a könyv szerkesztésének, amikor ezt a bevezetőt írom. Hamarosan nyomdába kerül az anyag.
Korábban nem gondoltam, hogy szükség lesz egy ilyen előszóra, ma viszont nagyon fontosnak tartom.

Pár hete még saját kivitelezésben gondolkodtam a projekt száz százalékában. Miért ne tudnám az egész szöveget egyedül megírni, és miért ne lenne helyes abban minden szó, amikor a saját történetemet írom? Miért ne tudnék néhány képből összerakni egy borítót? Szükséges ehhez grafikust igénybe venni? A nyomda nyilván megmondja, milyen formátumban akarja a szöveget, én pedig majd úgy küldöm.
Aztán mégsem akartam nagyon mellélőni, ezért megkerestem egy nyomdát. Elmondtam, mit akarok, mire olyan mennyiségű, számomra ismeretlen fogalomtól hemzsegő leírást kaptam, ami azonnal észhez térített.

Még jó, hogy van egy kiváló grafikus a csapatunkban, aki vállalta a szakmunkát, bár ez inkább művészet.

Milyen jó, hogy kicsit később megmutattam néhány embernek az első szövegeket, mert rögtön ráébresztettek a tökéletlenségemre.

Így most, bár szerzőként az én nevemet olvasod a borítón, egy csapat munkáját tartod a kezedben.

Hálás vagyok mindenkinek, aki segített!

Bojtos-Sváb Csillának a grafikai ötletekért, a művészetért, a tördelésért, és a nyomdával való kapcsolattartásért.
A lányainknak, Olgának, Tamarának és Sárának a szöveg ellenőrzéséért, a támogatásukért, és főként azokért a részekért, amiket ők írtak, mert azok az írások a könyv végén felértékelik ezt a visszaemlékezést.
Kócsó-Fodor Anikónak a lelkesedéséért, a bátorításáért, és jelzéseiért, amikor hibákat talált.
Kócsó Lászlónak a támogatásáért, a biztató szavaiért.
Tamás Lászlónak, mert elsőként mutatott rá a szövegírásom tipikus hibáira.

És nagyon hálás vagyok Valinak, a nőnek, aki egésszé tesz, aki a társam, nyugodtan írhatom, hogy szerzőtársam, mert ezt a projektet is a kezébe vette, mint eddig, annyi mindent, összefogta és terelgette a végeredmény felé. Nélküle néhány ponton elég zagyva, csak nekem érthető részek maradtak volna a könyvben. 
A könyv végén a lányaink írásai után olvasható külön fejezet pedig, amit Vali írt igazán egyedivé, különlegessé teszi közös munkánkat.

Bízom benne, hogy jól fogsz szórakozni, amíg olvasod.
Specht József

Kezdődik az első rész

A címben idézett mondatokat főként a metrón utazva ismerhették meg a budapesti tömegközlekedők, de voltunk néhányan buszvezetők is, akik alkalmanként bemondtuk.

Utoljára 2009. augusztus 12-én hallhatták volna az én számból, igaz akkor már csak a főnökeim, mert azon a napon végleg bezáródott mögöttem a fővárosi tömegközlekedés ajtaja.

A szép a történetben, hogy én magam csuktam be, amikor elegánsan távoztam.

Másként is lehetett volna, hiszen akkor már közel két éve küzdöttem egy gerincsérv gyanús, pokoli fájdalmakat kiváltó, kórós állapottal. Csak idő kérdése volt, hogy ez a folyamatosan rosszabbodó helyzet mikor csukja be mögöttem azt az ajtót.

Hála Istennek, nem így lett!

Azt mondják, ha egy ajtó bezáródik, kinyílik helyette egy másik.

Egy nagyon bölcs ember a világhírű feltaláló, Alexander Graham Bell ezt így fogalmazta meg:

“Amikor egy ajtó bezárul előttünk, egy másik mindig ki szokott nyílni. A gond az, hogy bánatunkban gyakran túl sokáig vesztegetjük az időnket a bezárult ajtó előtt, és nem vesszük észre, melyik ajtó tárult ki és várja beléptünket.” 

Én egy kicsit megfordítanám a sorrendet, hiszen a mi esetünkben fordítva történt. Mi már akkor kerestük az ajtót, amikor még minden fájdalom nélkül cikáztam a város szűk utcáin, a 18 méteres csuklós Ikarusszal. Az új ajtót pedig már jóval azelőtt kinyitottuk, mint ahogyan a régit becsuktuk és nem vártuk meg, amíg valaki más zárja be azt.

Ez egy nagyon jó megoldás volt, mert így sokkal kisebb az a sokk, ami az embereket ott tartja a régi ajtó előtt, reménytelenül várva, hátha ismét kinyílik.

Óriási különbség van a között, amikor valaki nem a saját akaratából, hanem valamilyen kényszer hatására marad a zárt ajtó előtt, és a között, amikor valaki önszántából megy ki egy régi ajtón, mert korábban már bement egy újon.

És micsoda szabadság, ha az ember több ajtót is nyitva tud tartani!

Ez a könyv a mi ajtóink történetéről szól.

A címmel sugalmazott sürgetés nem véletlen, hiszen arra akarja rávenni az olvasót, hogy kezdje kinyitogatni a jó, új ajtókat és nyugodtan zárja be az elavult, régieket.

1991-ben történhetett, amikor az első MLM-es tájékoztatóra elmentem. Akkoriban nagy újdonságot jelentettek mifelénk a nyugatról érkező, szabadságot, gazdagságot ígérő lehetőségek. Azonnal megragadott és rögtön tudtam, hogy ezzel nekem valamikor még biztos dolgom lesz. Nem is telt el hosszú idő amikor először beléptem egy MLM üzletbe, de akkoriban még nem értettem a lényeget.

Feleslegesnek tartottam megtanulni az új szakmát, nem is tartottam szakmának, annyit láttam csak benne, hogy termékeket kell eladni. És mivel csak ennyi jött át az üzenetből, ezért én nem láttam azt a rengeteg pénzt, azt a lehetőséget, amiről beszéltek.

Ugyanis egy termék eladása esetén, nagyon kevés jutalék járt. Ahhoz, hogy ez számottevő összeggé nőjön, elképzelhetetlen mennyiségű forgalomra lett volna szükség. Egyedül ez lehetetlennek látszott, és egyedül ez tényleg nem is lehetséges.

Gyakorlatilag azonnal feladtam, találtam magamnak egy okot, vagy inkább kifogást, amivel meg tudtam magyarázni magamnak, hogy nekem miért nem fog ez működni.

Élénken emlékszem még erre az időre, ezért egyáltalán nem tudok haragudni azokra az emberekre, akik ma hasonlóan számolnak.

De szeretném már az elején jelezni, hogy nem ez a jó számítás!

Hiszen hírét vettük olyan embereknek, akik sikerre vitték a hálózatépítést.

Most is éppen egy olyan ember írását olvasod, akinek ez szintén sikerült. Híradás ez egy magyar családról, akik együtt megcsinálták. A hálózatépítő, aki ezt a könyvet írta, ma is aktív és mindaddig biztosan aktív marad, amíg eléri a legmagasabb üzleti szintet, amit a karrierlista szerint el lehet érni.

Ez persze azt is jelenti, hogy még útközben vagyunk. Van, aki profi hálózatépítőnek tart minket, mi pedig folyton keressük a tanulási, fejlődési lehetőséget, mert igazán profikká akarunk válni.

Színes képekkel megspékelt könyvet kiadni komoly pénzbe kerülne, és sokkal kevesebben tudnák megvenni. Pedig vannak képeink, sőt videóink, amik a történetünkhöz tartoznak, és azokat látva, egészen más lesz az olvasó élménye is.

Így volt ez a nyomtatott könyv esetében, de most majd a szöveg alatt találsz minden résznél egy fotóalbumot a képekkel és néhány képet a szövegbe is beillesztünk.

Az első, a második, aztán a sokadik sikertelen MLM-es kísérlet után eljött a nap, amikor megtört a jég. 2008-ban összetalálkoztunk a számunkra „Jó MLM Üzlettel” A DXN-nel.

Ebben a könyvben ennek a történetét fogom leírni.

Nem arra készülök, hogy egy módszertant adjak át neked, de, ha figyelmesen olvasol, akkor módszereket is kaphatsz a sorok között.

A célom leírni a DXN üzlet kezdetét, az első éveket, megmutatni a történetünkön keresztül, hogy bárkinek tud működni.

Ez még önmagában nem is lenne annyira érdekes, de elmondom, kik voltunk korábban és így azonnal más megvilágításba kerül a történet.

Az első mondataimból már kiderült, hogy 2008-ban én még buszvezető voltam a BKV-nál, feleségem Vali pedig gondozónőként dolgozott egy idősek klubjában. Ő eredetileg ápolónő.

Tehát nem tartoztunk az “akárkik” közé, de bele tartoztunk a bárkik csoportjába.

Mi annak idején úgy vágtunk bele, hogy tudtuk, még hónapoknak kell eltelni, mire bármilyen eredményt fel tudunk mutatni. Egész egyszerűen akkor még azon kellett dolgozni, hogy egyáltalán elinduljon hivatalosan a cég Európában. Mert ez feltétele volt a termékek forgalmának. A termékek forgalma pedig feltétele a bónusznak.

Tehát volt hét hónapunk, sőt annál hosszabb idő, ami alatt, akik ismertek minket, állandóan igyekeztek arról biztosítani, hogy ebből az egészből nem lesz semmi. Ők csak úgy hajlandók tenni valamit, ha azért minimum egy hónap után megkapják a fizetésüket. Nem igazán értették, mi hogyan vagyunk képesek szinte az összes időnket rááldozni valamire, több mint fél évig, egy fillér jövedelem nélkül.

Tisztában voltunk vele, hogy a sikerünk nem azon múlik, ők mit gondolnak erről. A mi sikerünk egyedül csak rajtunk múlik, tőlünk függ, senki mástól.

A legtöbb ismerősünk akkor akart csak ismét hallani a témáról, amikor mi már számottevő eredményeket tudunk felmutatni.

Számottevő eredménynek pedig a bónusz nevezhető, méghozzá viszonylag jelentős bónusz. Olyan bónusz, ami minden hónapban megérkezik a bankszámlánkra, nem csak egyszer.

Szerinted jó dolog hosszú időn át hallgatni a környezet huhogását? Hogy mindenki hülyének tart, felelőtlen embernek neveznek? Hogy kiröhögnek, mert műszak után te nem sörözni mész, hanem rohansz haza, tájékoztatóra jársz és tájékoztatókat tartasz?

Nem! Nem jó dolog!

Érdemes ezt az időszakot nagyon lerövidíteni!

Azért írom ezt a könyvet, hogy neked tippeket adjak az első, kihívásokkal teli időszak lerövidítéséhez. El lehet jutni a sikerhez rövidebb úton is, ma már tudjuk ezt. Viszont senki nem tudja a másik helyett megcsinálni, bármennyire is akarnánk.

Mert megismétlem: Csak rajtad múlik, hogy mikor érkeznek az első számottevő eredmények, amiket már nem kérdőjelezhetnek meg.

Tudod mit?

Írjuk össze, hogy mire lesz szükséged ahhoz, hogy rövid legyen ez az idő.

•Először is kell egy megbízható, stabil cég a háttérben.

•Kellenek jó termékek, és saját tapasztalatok a termékekről.

•Kellenek információk, ha lehet első kézből.

•Kell tőke.

•Kell munkamódszer.

•Kell motiváció.

•Kell kreativitás.

•Kell új tudás, folyamatos fejlődés.

•Kellenek eszközök.

•Kell egy jó csapat.

•Kell kitartás.

•Kell szövetség a családdal, házastárssal, gyerekekkel.

A fenti felsorolással nem akarlak elrémíteni, csupán összeszedtem a szükséges összetevőket. Az nem baj, ha most még neked nem áll rendelkezésedre minden.

Napoleon Hill, világhírű író, a Gondolkozz és gazdagodj című könyv szerzője az alábbi tanácsot adja:

„Ne várj, a legjobb alkalom, az soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.”

Az idézet teljesen igaz, amit a könyvből megismert történet is alá fog támasztani, hiszen, amikor belekezdtünk, a mi listánk is nagyon foghíjas volt.

Ahogy már említettem volt kapcsolatom az iparággal.

Több üzletbe beléptem korábban.

Akkoriban főként az internetet használtam arra, hogy lehetőségeket keressek és találjak. Szinte naponta regisztráltam egy új, sokat ígérő weboldalra, de ennek nem lett túl sok eredménye.

Illetve mégis, hiszen ilyen módon gyakorlottá váltam az interneten.

Itt a világhálón tartottam a kapcsolatot néhány régebbi ismerőssel, köztük olyan emberekkel is, akikkel nem volt túl sok személyes kapcsolatom, de valamilyen módon belekerültünk egymás címlistájába.

Így kaphattam egy napon egy e-mailt, amiben Kócsó László meghívót küldött nekem. Azt írta, hogy amikor hazaérkezik a nyári szabadságáról, külföldről, ha nekem is megfelel az időpont, találkozunk Budapesten, egy előre megadott helyszínen. Nem részletezte túlzottan a találkozó okát, csupán jelezte, hogy beavatna a tervébe. Valami új dologra készült, amiben számomra is látott lehetőséget.

Több szereplője van ennek a történetnek. Nem kitalált, hanem valós személyek, akik saját nevükön tűnnek fel a cselekményben. Főként a keresztnevüket használom, sőt a keresztnevüknek azt a változatát, ahogyan a hétköznapokon szólítom őket. Mivel két László is van a főhősök között, köztük olyan módon fogok különbséget tenni, hogy Kócsó László mostantól egyszerűen Laci lesz, és Nagy Lászlót pedig Nagy Laciként ismerheted fel a történetben.

Lacival korábban nagyon kevés személyes kapcsolatom volt. De figyeltem a tevékenységeit, ahogyan és amit tesz. Hiteles embernek tartottam.

Egyértelmű volt, hogy elmegyek a találkozóra.

Pedig nem volt egyszerű a programomat szervezni, hiszen akkoriban a napjaim nagy részét még a BKV forgalmi dolgozói osztották be. Nekem fontos volt, ezért aztán mindent elkövettem, hogy ez megtörténjen. Ma is úgy gondolom, teljesen mindegy, az ember milyen munkahelyen, milyen beosztásban dolgozik, ha valamit nagyon akar, megtalálja a megoldást.

Elérkezett ez a nap, 2008. július végén, és ott ültünk 13-an, abban a kicsi tárgyalóban, ahova Laci hívott minket. Úgy emlékszem, mintha ma történt volna.

Körbeültünk egy asztalt, az egyik falon kivetítő. Laci egy videóval indított. Képeket láttunk egy távoli országról, képsorokat egy gyárról, érdekes termékekről, de a magyarázó szövegből nem értettünk egy szót sem, mert angolul beszélt a narrátor.

A videó után Laci belevágott, közben a bőröndjéből különféle termékmintákat vett elő, kiosztotta köztünk azzal, hogy ezekkel a termékekkel fog foglalkozni a jövőben.

Beszélt arról a cégről, amit Malajziában meglátogatott. Szavait hallgatva és érezve azt a lelkesedést, ami áradt belőele számomra egyértelmű lett, hogy eléri a célját.

Pár perc után, szinte egyszerre, mindannyian szót kértünk. Egyöntetűen kinyilvánítottuk, hogy mi már nem csak, mint érdeklődők akarjuk a továbbiakat hallani, hanem mint akik részesei ennek az ügynek. Azonnal ki akartuk tölteni a regisztrációs lapokat, amik szükségesek a csatlakozáshoz. Rögtön ki akartuk fizetni a regisztrációs díjat, hivatalossá téve ezzel a kapcsolatunkat.

Laci biztosított minket, hogy nem lesz akadálya a belépésnek, de nagyon az elején volt még ő is mindennek, nem álltak még készen a csatlakozáshoz szükséges dokumentumok, a konkrét regisztrációra várnunk kellett.

Nagyon nagy izgalommal érkeztem haza az első tájékoztatóról egyetlen egy tasak kávéval, és ezen felül némi információval. Ezek szolgáltak Valit tájékoztatására. Elmondtam neki, hol jártam, mit hallottam, és mi erről az én véleményem. Próbáltam átadni neki azt a tüzet, azt a hozzáállást, azt a lendületet, amit Lacitól láttam, hallottam. Ma már úgy gondolom, sikerült is, hiszen azonnal közösen kezdtünk tervezni.

Nem tudom a mai napig megfejteni, miért, de teljesen úgy gondoltuk, úgy éreztük akkor, hogy ez a mi pályánk.

Laci megkért minket arra, hogy senkinek ne szóljunk addig, amíg mindent előkészít. Akkor beszéljünk erről a dologról, ha már az érdeklődőknek lesz lehetőségük azonnal csatlakozni.

Bevallom férfiasan, nem tudtam ezt a kérését teljesíteni.

Volt bennem egy félelem, hiszen annál az asztalnál ott ült 13 ember. Biztosan mindegyikük olyan jó dolognak tartja, mint én és biztosan mindegyikük máris nekiállt hirdetni ezt a nagyszerű lehetőséget. Mi lesz akkor, ha kivárom, amíg Laci megadja a startjelet és addigra nem lesz, akinek szóljak, mert a másik 12 már mindenkit értesített?

Ezért aztán azonnal belefogtam, és minden embert, akit csak eltudtam érni felhívtam, és elújságoltam, ami történt. Elmondtam, én erre vártam évek óta és egyáltalán nem volt hiábavaló mindenféle helyen keresnem a lehetőségeket, mert ennek az eredménye az, hogy ismerhetem Kócsó Lacit.

Nem emlékszem pontosan, még miket mondtam, de azt tudom, hogy másnaptól kezdve a házunk előtt mindig állt néhány autó, és mindig volt nálunk valaki, aki érdeklődött. Sőt! Nemcsak érdeklődtek, hanem csatlakoztak hozzánk.

Pedig nem is volt mit mutatnunk, mert azt az egy kávét már régen megittuk, csak az üres tasakja maradt és mi azt mutogattuk, ez lesz majd a termék.

Nagyon kevés információval rendelkeztünk, de mindenki látta rajtunk az elszántságot. Azt látták rajtunk, hogy mi elindultunk a siker felé. Egyértelművé vált számukra, hogy teljesen mindegy nekünk, velünk jönnek vagy sem, mi mindenképpen meg fogjuk csinálni. Azért csatlakoztak, a minimális infó és terméknélküliség ellenére is, mert nem akartak kimaradni ebből.

Pedig akkor még nagyon hosszú idő, pontosan hét hónap szervezés állt előttünk, mire hivatalosan elindult az üzlet Magyarországon.

Ez a könyv egy malajziai cég, magyarországi és európai bevezetéséről, piacnyitásról szól.

Hét év után van miről írnom, tehát ma már egyértelmű, hogy sikeresen indultunk. Az eltelt időben kiváló eredmények születtek, ezek között a mi eredményeink, amiket a legjobban ismerünk. Büszkék vagyunk rá, és meg is osztjuk veled, kedves olvasó.

Összefoglalva tehát, akár van közöd a DXN-hez, akár (még) nincs, jól tetted, hogy megvetted ezt a könyvet, mert egy pozitív történet fog a szemed előtt kibontakozni.

Kell tehát egy cég!

Korábban én egy sajátos módszert használtam a válogatásra, ezért azt gondolom, sokan vannak, akik ma is így teszik. Nagyon egyszerű ez a módszer.

Arra figyeltem, hogy a kiválasztott cég kommunikációjában gyors meggazdagodást ígért-e? Lehetőleg minden befektetés, minden munka nélkül érhető el ez a gazdagság. Szerinted, ha találtam olyat, amelyik ezt hirdette, akkor nagyon gyorsan regisztráltam?

Könnyű a válasz, hiszen már az elején elárultam. Nagyjából ennyi fért bele a buszozás mellet megmaradt kevés időmbe. Akár naponta regisztráltam a neten egy-egy ilyen weboldalra.

Szerinted lett ennek valami, „forintosítható” eredménye?

Ha lett volna, akkor most másról írnék.

Azok a tömegek, akik, akkoriban velem együtt, és azóta már nélkülem, de továbbra is, naponta új, online lehetőségre regisztrálnak, azt gondolják, hogy MLM-mel foglalkoznak. Közülük sokan már rájöttek, hogy annak, amit csinálnak, sosem lesz boltban elkölthető hozadéka. Ma már csak azért csinálják mégis, mert ingyen van.

De ezt az élményt, ezt a tapasztalatot ráhúzták időközben az MLM-re.

Pedig a legtöbben eddig egyetlen másodpercet sem töltöttek valódi MLM-mel.

A legmegdöbbentőbb élményem ezen a téren az volt, amikor 2013-ban összefutottam egy plázában egy ismerőssel. Ő még az indulás környékén regisztrált az azóta már sikeressé vált egyik gyémánt vonalunkba. Bár az üzleti struktúrában nagyon mélyen van, ismerem őt, és örültem a találkozásnak.

Jól esett, hogy méltatta az eredményeinket, és olyan részletekre hivatkozott, amiből kiderült, figyel ránk, olvassa a hírleveleinket.

Azért én is tudtam róla annyit, hogy nem sokat, vagy inkább semmit nem tesz a DXN üzletben a termékvásárláson felül. Meg is kérdeztem, nem akar-e magasabb sebességi fokozatba kapcsolni. Ő erre nagyon magabiztosan válaszolt. Azt állította, semmi szüksége a DXN-ben megkereshető bónuszokra, hiszen ő tagja egy online vállalkozásnak. Itt egy olyan nevet mondott, ami akkor az adott társaság sokadik neve volt, és az elmúlt években is már több néven futottak. Azt mondta, éppen a jövő héten fog kiderülni, hogy milliárdos lesz vagy csak milliomos, de az sem olyan rossz. Mert valamekkora pénzért vásárolt néhány részvényt ettől a cégtől.

Nem ő volt az egyetlen. Pár hónappal korábban, naponta hívtak ismerősök és ismeretlenek. Hamarosan nagyon meg fogom bánni, ha nem szállok be én is, hallottam tőlük a nem egészen őszinte, inkább amolyan rábeszélős marketing szöveget. Ahogyan látom, és hallom, nem nagyon lett hozama a részvényeiknek.

A magabiztos ismerősnek egy alkalommal fel is tettem online cseten a kérdést, hogy akkor milliárdos, vagy csak milliomos éppen, mire az állapota másodpercek alatt inaktívra váltott.

Én hiszem, hogy a valódi MLM-hez kell egy olyan cég, amelyik termékeket, kiemelkedően magas minőségű termékeket állít elő, és ezeket forgalmazza. Olyan termékeket, amiket meg lehet enni, meg lehet inni, fel lehet kenni az arcodra, meg lehet vele mosakodni, ki lehet vele mosni a ruhát, tehát olyan napi fogyasztási cikkeket, amik a rendeltetésszerű használat során elfogynak.

Csak az ilyen termékek alkalmasak arra, hogy tényleges, valóságos MLM vállalkozás alapját képezzék. A valódi MLM-ek világában nem az a cél, hogy a cég néhány év alatt körbejárja a földet, és a termékét egyszer eladja mindenkinek, akit sikerül erre rávenni, aztán többé nem is hallunk róla. A valódi MLM arról szól, hogy a kiváló terméket megismerő ember, tartósan fogyasztani fogja ezeket.

Talán úgy lehetne szellemesen meghatározni, hogy a valódi MLM alapvető fogyasztási cikkeket tartósan fogyasztó emberek, egyre növekvő csoportja, akik az alapvető fogyasztási cikkek forgalmából származó bónuszokból, nagy értékű, tartós fogyasztási cikkeket vásárolnak.

Amint látod korábban én sem ebből a szempontból vizsgáltam a cégeket. Ismertem néhány MLM céget, olyanokat, amiket te is ismerhetsz. Azokat, amikről a szomszédod már beszélt, amiről elmondta, hogy semmi értelme csatlakoznod hozzájuk, mert hiszen ismer egy embert, aki látta már a kocsmáros barátját, és tudja, hogy nála van egy fotó, amelyiken egy olyan ember van, akinek nem sikerült.

Milyen érdekes, hogy egy ilyen információ, sokkal nagyobb hatással van az emberekre, mint az, ha valakiről kiderül, tényleg sikeres egy hálózatban.

Az előző mendemondával tömegeket lehet távol tartani a sikertől, míg a sikeres emberről szóló hír a legtöbb esetben kételyeket ébreszt.

Korábban tehát nekem sem volt elegendő információm, mert nem tartottam ezt fontosnak. Azt is mondhatnád, szerencsém volt, mert a DXN üzlettel nem nyúltunk mellé.

A szerencse mellett azért másra is szükség volt.
Nagyon fontos momentum, hogy Kócsó Laci személyesen járt ott, mindent megnézett, megvizsgált, így aztán első kézből volt hiteles információm a DXN-ről. Rögtön az elején történt más, fontos, meghatározó dolog is. Két hónapja csatlakoztunk a céghez, amikor 2008. szeptember végén, Laci levelet küldött az akkori hálózat tagjainak egy kihívásról. A lényeg, hogy öt személy, aki a legjobb teljesítményt nyújtja a következő két hónapban, elutazhat Malajziába, a DXN elnökének meghívására és költségére.Nagyon vonzó ajánlat, amiért érdemes volt mindent megtenni, ezért aztán elkezdtünk hajtani.

Addig sem voltak rosszak az eredményeink, de rátettünk még egy lapáttal. A munkának meglett az eredménye, bekerültem az utazó csapatba. 2008. december 10-én felszállt a repülőgép és én rajta ültem, éppen 27 évvel azután, amikor utoljára repülővel utaztam. Egészen érdekesek voltak azok az élmények és történések, amik az utazásra készülődés közben, a hétköznapokon értek.

De nem mindenkinek tűnt ez ennyire izgalmasnak. Hiszen a környezetünk, a munkatársak nem láttak ebben az új lehetőségben annyit, mint mi. Vagy, hogy még inkább közelítsek az igazsághoz, nem láttak benne semmit. Igazán nem is érdekelték őket a tények.
Amit legtöbbször hallottunk tőlük, hogy ők már nagyon jól ismerik az effajta üzleteket, és nagyon jól tudják, az ilyesmit lehetetlen sikerre vinni. Ha mégis lehetséges lenne, egészen biztos, nem nekünk, egyszerű, kétkezi munkásoknak fog sikerülni.
Nem akartuk őket meggyőzni semmiről, nem hívogattuk őket tájékoztatóra, nem akartunk velük leülni üzletről beszélni. Ki sem derült volna, mibe kezdtünk, ha meg nem kérdezik, mert azért volt ennek látszata. Amint lehetővé vált termékhez jutni, a buszvégállomáson a pihenőidejüket töltő sofőrök naponta lettek tanúi annak, hogy már nem az automatából veszem a kávét, hanem újszerű kis tasakokból szórok kávéport a poharamba. Ők kérdezgettek, én válaszoltam. Egy idő után rájöttem, nem valódi az érdeklődésük, csupán indokot akarnak találni arra, hogy belém kössenek, kioktassanak.

Ők nyilván nem tudták akkor, én is csak később jöttem rá, hogy igazából egy szuper tréninget biztosítottak számomra. Minden egyes válasszal, amit a kérdéseikre adtam, egyre gyakorlottabbá, egyre magabiztosabbá váltam. Így később a valódi érdeklődők szemében nem egy kezdő, botladozó hálózatépítő benyomását keltettem. Így utólag meg kell köszönnöm a volt kollégáknak a folyamatos gyakorlási lehetőséget.

Az utazás előkészítésével kapcsolatban is körültekintőnek kellett lennem. Szabadságra volt szükségem, ráadásul rendkívülire, olyan időszakban, decemberben, amit már régen beosztottak a kollégák között. Ehhez társult még egy körülmény, mert már nem is volt elegendő szabim abban az évben. Nem mondhattam a munkahelyemen, hogy szabadidőmben dolgozom egy MLM cégben és a sikereimért kaptam a jutalomutazást. Ha ezt mondom, biztosan nem segített volna a főnök. Ezért kicsit átalakítottam a tényeket. Azt mondtam, hogy egy internetes pályázaton nyertem egy malajziai utazást, amit nem lehet átruházni másra, és pénzre sem váltható. Valójában az utolsó szóig igazat beszéltem.

A főnököm nagyon meglepett, azonnal segítőkészen mellém állt. Ha úgy nyertem, akkor azt nem szabad ott hagyni. Kezébe vette az ügyet és kijárt a cégvezetésnél három nap extra szabit a következő évi keret terhére.

Emlékezetesek maradnak örökre a vezénylő tiszt szavai is, amikor tanácsolta, hogy kamerát vigyek magammal és készítsek rengeteg fotót. Így hátralevő éveimben lesz, mit nézegessek, mert biztosan nem jutok el oda még egyszer ebben az életben. Nem lett igaza.

Ez az utazás azért bírt nagy jelentőséggel, mert még azelőtt, mielőtt a DXN elindult volna Magyarországon, többen el tudtunk jutni a cég központjába. A cég gyáraiba, azokra a farmokra, ahol a termékek alapját képező növények, gyümölcsök, gyógygombák termesztése folyik. A saját szemünkkel láttuk, sőt a saját kezünkbe vehettük az alapanyagokat, megkóstolhattuk a DXN termékeit.

Amikor hazaérkeztünk, még mindig három hónappal a hivatalos piacnyitás előtt álltunk. De már öten a hálózatból, személyesen jártunk a DXN központjában, Malajziában.

Azokat a fontos jellemzőket, amiket érdemes ismerni egy cégről, mielőtt az ember csatlakozik, mi öten, nem egy weboldalról, nem egy brosúrából, nem egy nyilvános tájékoztatóból ismertük.

Így aztán sokkal hitelesebbek voltunk, sokkal hitelesebbek vagyunk, amikor elmondjuk a tényeket a DXN cégről.
A tényeket, melyek a következők:

1993-ban alapította Malajziában Dr. Dato’ Lim Siow Jin, aki a világhírű Indian Institute of Technology-n szerzett diplomát. Elmélyült érdeklődésének és kitartó erőfeszítéseinek köszön- hetően, felfedezte a ganoderma jótékony hatásait és azt, hogy hogyan tudja ezeket az emberiség egészsége és anyagi jóléte érdekében felhasználni.

A DXN székhelye Malajziában található, de a cég az egész világon jelen van.
A vállalat a Ganoderma Lucidum alapú termékeiről ismert.

A DXN termékei között, étrend kiegészítőket, élelmiszereket, italokat, személyes higiéniás termékeket, bőrápoló termékeket, kozmetikumokat és háztartási termékeket találhatunk.

1993-as megalapítása óta bebizonyította, hogy a „One Dragon”, „One World One Market” és „One Mind” filozófiájának köszönhetően egy stabil cégről van szó. Ezek a kimagaslóan hatékony koncepciók a DXN cég folyamatos növekedését biztosítják.

One World One Market
Egy egyszeri regisztráció után minden egyes DXN termékforgalmazó dolgozhat az egész világon és megkapja a bónuszát. One Dragon

Az egész előállítási folyamatot, a termesztéstől az előállításig maga a vállalat végzi, szigorú minőségellenőrzések mellett. One Mind

A vállalat és a független termékforgalmazói, egyetlen, közös célra összpontosítanak.
A DXN helyzete a világon

Már több, mint 150 országban vagyunk jelen a világon, több, mint 5.000.000 termékforgalmazónk van, és ez a szám folyamatosan növekszik!

A directsellingnews.com Global Top 100 listája alapján, a DXN a 2014-es több, mint 780.000.000 dolláros forgalmával a világ 25. legnagyobb közvetlen értékesítő vállalata.

Ez elég hivatalosra sikerült, ugye?
Pont olyan lett, mint, amiket a legrosszabb bemutatókon láthatsz, hallhatsz, ahol nagyon képzett előadók akarják a szuper gazdasági eredményekkel lenyűgözni a hallgatóikat, és rávenni őket, hogy lépjenek be. Ha annak idején Laci ilyesmivel áll elő, nekem kevés lett volna ahhoz, hogy csatlakozzak.
De az MLM nem is ez, a DXN pedig még inkább nem ez, nem csak számok, és dollár milliók.